Egy éve tart már ez a rémálom. Amikor tavaly tavasszal beütött a covid-pánik, és két hónap bezárkózás után úgy múlt el az első hullám, hogy gyakorlatilag meg sem érkezett, sokan elvesztették a hitüket a médiában. Amikor ősszel a még csak enyhén emelkedő számoknál is röpködött a sok "drámai" és "katasztrofális" a szalagcímekben, már nem hittek az emberek a farkast kiáltó fiúnak.

Aztán novemberre mégis ideért a járvány, elhozta 20 év legrosszabb halálozási adatait, de közben meg teljes szektorok kerültek a csőd szélére a korlátozások miatt. Ahogy év elején elkezdtek javulni a számok és megkezdődött az oltás, mindenki a márciusi nyitást várta, és az emberek megint a sajtó riogatásának tudták be a harmadik hullámról szóló híreket. A farkast kiáltó fiúnak viszont sajnos megint igaza lett. És most sokkal nagyobb a baj, mint ősszel, amit a lélegeztetőgépre kerülők számának változása mutat a legjobban:

A november 9.-i 415-ről  16 nap alatt futott fel ez a szám 656-ra, hogy aztán még két hétig ezen a szinten stagnáljon, mire csökkenésnek indult. Most feleannyi idő alatt ugrott fel 411-ről 751-re, és még nem tudjuk, hol lesz a vége. Azt viszont tudjuk Merkely professzor korábbi nyilatkozata alapján, hogy a magyar egészségügy teherbíró képessége 1000 lélegeztetett beteg körül volt decemberben. Azóta ez nyilván romlott, hiszen az elbaltázott egészségügyi reformnak köszönhetően március elején több ezren léptek ki a rendszerből, többek között a Szent Imre kórház intenzív osztályának 17 szakápolója.

És ezzel el is érkeztünk egy másik meséhez, a meztelen királyhoz. Orbán Viktornak van egy mítosza, miszerint nem csak ravasz és könyörtelen, de józan paraszti eszével mindig megtalálja minden problémára a legjobb megoldást, amit aztán kézi vezérléssel gyorsan végre is hajt. Ehhez képest most éppen teljes anarchiába torkollik a járványkezelés.

Egy év lett volna felkészülni a tömeges oltások lebonyolítására, de azért bedől a rendszer. A korlátozásokat kiváltó szűk keresztmetszet az egészségügyi személyzet. Nyilván meg kéne őket tartani, neadjisten külföldről szerezni (vissza) többet belőlük. (Ha futballisták vásárlására van pénz, talán ápolókra is lehetne.) De nem, inkább módosítsuk úgy a szerződésük, hogy ezrével lépjenek ki. Indítsunk milliárdokért nemzeti konzultációs kampányt a nyitásról, aztán zárjunk be.

Ez kormányzás? Viccnek is rossz.        

A tavasszal még a vírust legyőző vezénylő tárbornokként parádézó Orbán a halálozási számokat, mint a védekezés sikerének mértékét meggondolatlanul magára húzva novemberre kellemetlen helyzetben találta magát, de ez sem gátolta meg abban, hogy a haveri kör feltőkésítésének felpörgetésére és az ellenzéki önkormányzatok kivéreztetésére használja ki a veszélyhelyzet. Az év elején még úgy tűnt, hogy ha megtépázott renoméval is, de a lehetőségekhez képest jól jön ki ebből az egészből, de legutóbbi Kossuth rádiós interjújában már egy megtört embert hallhattunk, aki kétségbeesetten mutogat a tudósokra, hogy miattuk van ez, ő nem ezt akarta.

Csak két hét, hazudja Orbán, miközben Merkely szerint május közepe lesz, mire lecseng a 3. hullám. Hisz még neki valaki?