Apáti Bence hétfői Magyar Nemzetes publicisztikájában a Szájer-ügy tálalása miatt hazaárulással vádolja az ellenzéket. Szerinte Szájer egy titkosszolgálati akció áldozata lett, és ezen kárörvendeni, a kormányt emiatt támadni hazaárulás.

Amit eddig tudunk Szájer brüsszeli kalandjáról: a koronavírus korlátozásokat megszegve, családos emberként részt vett egy óvszer nélküli homoszexuális orgián amit egy körözött bűnöző szervezett, majd sikertelen menekülési kisérlete után kábítószert találtak a táskájában a rendőrök.

Nem tudom, hova lehetne ezt még fokozni.

Ez az ember a Fidesz brüsszeli frakciójának de facto vezetője, a párt alapítója, és kulcsfigurája 30 éve. Egész biztosan nem most, 59 évesen, a covid korlátozások és a vétó-ügy idején szottyant először kedve kipróbálni egy ilyen bulit. Sokkal valószínűbb, hogy annyira része volt ez az életének, hogy még most sem volt hajlandó lemondani róla, bármekkora kockázatot is jelentsen ez.

Szájer egy két lábon járó időzített bomba lehetett már évtizedek óta. Ezt a Fidesz vezetőinek, és személyesen Orbánnak is pontosan tudnia kellett. Bevállalták a kockázatot, mert a Párt szempontjából értékes embernek tartották. Bevállalták, hogy egy könnyen zsarolható ember képviselje az országot, bevállaltak egy esetleges nemzetközi botrányt.

Nem használnék erre olyan erős kifejezést, mint a hazaárulás, de talán ezen kéne elgondolkodni először, kedves Bence.

Persze ennél sokkat többet árt az ország hírnevének a jogállamisági vétó. Európa most azt látja, hogy a magyar miniszterelnök szemrebbenés nélkül képes komoly károkat okozni a többi országnak, mert azok meg akarják gátolni a lopásban. Ez az igazi probléma.